Nagyon szeretem, hogy ti, akik olvastok sokszor ajánlotok könyveket, ha találkozunk. Elmesélitek, nektek hogy tetszett, miről szól. Pont mint én, itt a blogon. Én pedig általában kapok az alkalmon, és beszerzem itthonra olvasni, vagy kölcsönkapom valakitől. Aztán továbbmesélem nektek ...
Pont így botlottam Otfried Preußler Torzonborz sorozatába. Tudtam, hogy ez Nándi fiamnak és nekem testhezálló könyv lesz.( Valahogy a mesék terén azonos az ízlésünk, így hát titokban be kell, hogy valljam, hogy neki olvasok a legtöbbet.)
Preußler, lányai születése után lett író, és vált a német gyerekirodalom egyik legkiemelkedőbb alakjává. Torzonborz történetét a lányai unszolására szőtte estéről estére, míg 1973-ban megjelent könyv formában. A magyar fordítás Nádori Lídia briliáns munkáját tükrözi, így 2014-ben eljutott végre a magyar közönséghez is.
Franz Josef Tripp illusztrációi varázsolják látványosabbá a történetet. A figurák abszolút kifejezőek, kedvencem az orr ábrázolás. Nézzétek meg, találni minden fajtát.
A történet főszereplői Torzonborz mellett Paprika Jancsi (Jancsi), Vitéz László (Lackó) és a Nagymama. No meg persze Üstöllési Őrmester. Nekem személy szerint Nagymama alakja tetszik a legjobban, mert tipikus sváb tulajdonságok jellemzik: szikár, energikus, takarékos (például káposzta sült kolbásszal csakis csütörtökönként lehet, kivétel ez alól nincs), dolgos (még este azért kötöget 1-2 sort, nehogy dologtalanul teljen az este). Nagyon-nagyokat lehet rajta derülni- kivételes Nagymama tulajdonság.
A mese legfontosabb eleme a humor. Mintha kabaréba csöppennénk, sokszor nem is tudtam folytatni az olvasást, mert Nándival nagyokat nevettünk.
Én inkább a poénokra voltam kíváncsi, míg Nándót a történet hajtotta előre.
Sokszor a majdnem minden oldalon megjelenő rajzokból próbáltuk kitalálni, hogy folytatódhat a sztori. (Erre én kevésbe jól éreztem rá.)
A legtöbbször a család azt hallotta:
- Na anya, folytasd már!
A kötetek címei elég beszédesek, így én a történetet nem mesélném el, inkább egy-két kedvenc részt idézek:
"- Várj! Először álcáznunk kell magunkat!
- Álcáznunk?
- Hát persze! Nehogy ránk ismerjen Torzonborz, ha odaérünk!
- Hm... Igazad van. De honnan szerezzünk álcát ilyen hirtelen?
- Szörnyen egyszerű: én odaadom neked a kalapomat, te ideadod nekem a bojtos sapkádat.
- És mit kezdjek én a te kalapoddal?
- Buta kérdés, tedd föl a fejedre. Na! Nem túl nagy?
- De igen- elégedetlenkedett Jancsi.
Úgy nézett ki benne, mint egy madárijesztő. De Lackó szerint a kalap a célnak éppen megfelelt.
- Nagyszerű! - lelkendezett- Nem lehet rád ismerni! És nekem hogy áll a bojtos sipka?
- Meg kell szakadni a röhögéstől- közölte Jancsi. - Ha Nagymama most meglátna, megint elájulna.
- Akkor jó - nyugodott meg Lackó. - Biztosan nem fog ránk ismerni Torzonborz. Gyere, induljunk!"
" A kert sarkában, a komposzthalom tetején pompás tökök virítottak - öt nagy, kilenc közepes és hat kicsi. Nagymama termesztette őket, az anyósa nagynénjének titkos receptje szerint. Az öreg hölgy a halálos ágyán árulta el, hogy ha a titkos receptet követi, akkor a kicsi töknek sárgabarack-, a nagyoknak csokoládé-, míg a közepeseknek kívül tejszínhab-, belül meg málnafagylaltízük lesz. "
Ha szeretnétek a könyvbe is beleolvasni, ezen az oldalon megtehetitek.
Humort és fordulatot kedvelőknek kötelező!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése