2020. szeptember 13., vasárnap
Családi olvasó: Népmese gyűjtemények
Népmese gyűjtemények
Most, hogy az óvodásaink mellett két olvasni tudó és szerető iskolásunk van, sok családi konfliktus volt a közös esti meseolvasást illetően. A nagyok már unják a kicsiknek olvasott meséket (amiken ugye ők is felnőttek), a kicsiket meg nem érdeklik a nagyok olvasmányai. Az egyik túl hosszúnak, míg a másik túl rövidnek tartotta az adott mesét. Az, hogy mind a négy gyerkőcnek külön olvassunk, szintén nem ment, mert (ha lett volna) stopperral mérték volna az időt. Nehogy valakire több idő jusson. Így meg "én idő" lett belőle, és nem közös családi mesélés.
Sokféleképp, sok mindent kipróbáltunk.
A polcon régóta gyűjtöm Boldizsár Ildikó mesegyűjteményeit, melyeket a meseterapeuta különböző témák szerint rendezett. Ezeket én magam is szívesen olvasgatom hangulatomtól függően. Néha, amikor úgy érzem, egy kis befelé figyelésre van szüksége a gyerekeknek a sok csirregés közepette, fellapozom valamelyik kötetet egy mesénél és belekezdek.... A felolvasás elején, ha épp játszanak valamit, még kicsit beszélnek, de ahogy szövődik a történet, úgy nyílik ki a fülük és a kis lelkük a mesére. A végére mindenki körülöttem van csendben. A távolba révedő szemekből pedig tudom, hogy a fejecskéikben belül "forog a film".
(Ez utóbbit nem maga Boldizsár Ildikó, hanem tanítványa Csóka Judit válogatta, de méltán lehet a sorozat tagja.)