Nagy László Krisztián könyvét már a megjelenés előtt kiválasztottam az én foci rajongó fiamnak olvasásra. Alig vártuk, hogy júniusban megjelenjen. Pozitívan csalódtunk, mivel kisebb lélegzetvételű történetre számítottunk a borító és a sztori alapján. A 25 fejezetes könyv bőven tartogat izgalmas focitörténeteket, váratlan fordulatokat és vicces jeleneteket.
A szerző, "könyve főhősével ellentétben se nem nyúl, se nem focista". Egy teljesen átlagos győri apuka, aki két fia révén csöppent a foci világába, míg a pályán kívülről figyelte gyerekei edzéseit. Szurkolói, edzői és szülői élményei ihlették e könyv megírására. A Bundásliga egyszerre szól gyerekekről gyerekeknek
A történetet a Káposztáson lakó nyuszik szemszögéből látjuk, akik a falu szélén szeretnek focizni, élükön Karotta Kazival. A nyulak békés játékát zavarják meg a kötekedő rókák, akik szintén szeretnek focizni. Szó szót követ. Mindenki azt állítja magáról, hogy az ő csapatuk a legjobb. Azt, hogy ki a legjobb, csak egyféle képen lehet kideríteni. Megmérkőznek egymással. Így aztán egy csapásra foci lázban ég az egész erdő. Mindenki a bajnokságra készül.
A nyulak edzőt keresnek, csapattagokat toboroznak. A csapat tagjai: Cérna, Oszi, Ottó, Csúzli, Rúgó, Miki, Anti, Tekla, Zalán, Füli, és persze Kazi. A többi erdei állat sem tétlen: van akinek még pályája sincs, így kénytelen foci stadiont építeni. Borzoké a Borz Alom, rókáké a Sírni Fox Aréna - hogy a két legtalálóbbat említsem.
A csapatok a következők: Káposztás FC (nyulak), Farkasok, Macskajaj FC (hiúzok), Sünderland (sünök), Borzelona (borzok), Vadford FC (vaddisznók), Rókák, Görények, Hódítók (hódok), Menycseszter United (menyétek).
Ahogy egyre nagyobb a tét, úgy tágul a pályán kívüli eszközök köre, azaz a szabálytalanságok garmadája a találékony rókák és farkasok jóvoltából. De a legjobbakat, legelszántabbakat semmi sem állíthatja meg. Hogy ki lesz a győztes, azt olvassátok el magatok.
Annyit elárulhatok, hogy Nándi napi egy fejezetet olvasva haladt előre a könyvben, de az utolsó három fejezetet egy szuszra olvasta el. Az első nagyobb lélegzetvételű könyv, amelybe én egyetlen betűt sem olvastam, csak hallgattam, ahogy ő olvas, nevet, hahotázik, majd rajzol. A könyv ihlette stadionokat rajzolt rengeteget.
A könyv dinamikus rajzait Egri Mónika készítette. Rajzai kicsiket (Lóri is szívesen lapozgatja a könyvet) és nagyokat egyaránt vonz. A képek segítenek egy-egy szituáció hangulatát jobban megérteni.
A történet egyetlen hátránya talán, hogy a focihoz kevésbé értők hamar elveszítik a szálat, mivel a meccsek leírása nagyon részletes.
A történet szép kerekre sikeredett, bemutatva a kisebbek/ kezdők félelmeit, szorongásait. Majd ezeken felülemelkedve, az elveszett önbizalom visszaszerzésével mi mindenre lehetünk képesek, ha hiszünk magunkban.
Nagyon örülök, hogy a Puskás Öcsi sorozaton kívül van a magyar könyvpiacon egy igazán focis olvasmány kisiskolás focirajongóknak.
