Lilla és Tündérbogyó

Mindenkinek van egy könyve, ami valamiért nagyon közel áll a szívéhez. Nem feltétlen a kedvence. Megmagyarázhatatlan. Talán csak éppen jókor (az életében), jó helyen olvasta. 

Kádár Annamária Lilla és Tündérbogyója az én Klárám könyve. 

Még tavasszal leptem meg vele, csak úgy. A szerző mesepszichológiás könyveit ismerem, így tudtam, hogy nem fogok mellé nyúlni, ha egy kis érzelmi töltődésre van szüksége a gyermeknek.

A könyvben az eddig megjelent könyvek meséi találhatók csokorba kötve újakkal együtt, összesen 30. Minden mese elején egy illusztráció Moldován Máriától. Besorolásuk szerint érzelmi intelligencia fejlesztő mesék. 

              

Bevallom, nehezen indultunk neki, mert a kevés kép miatt nem volt annyira csábító Klárának. De csupán csak az első mesét kellett elolvasni az én kérésemre, a többi miatt pedig már a leányzó nyaggatott. 

Eláruljam mi van az első mesében?

Lillához, a főszereplőhöz megérkezik Tündérbogyó (akit sokszor csak Bogyesznek hív, ami roppant muris Klára szerint), egy icipici tündér, akit csak ő lát. Bogyó segít Lillának legyőzni a félelmét, ami épp a boszorkány miatt van, aki esténként a sötétben megcsiklandozza fakanalával a paplan alól kilógó talpát. Legalább kétszer indítottunk ezzel a mesével, hogy aztán valóban Klára sötétség miatti félelme is apadjon. 

Egy ilyen kezdet után nem számított, hogy nincs elég kép, mert beindult a fantáziánk. 

Lilla egy szerető családban nevelkedő kislány, akinek közben megszületik Attila nevű testvére, majd a könyv végére már ő is igazi játszótársa testvérének és Tündérbogyónak. Lillával nagyon könnyű azonosulni, hisz ki ne szeretne ilyen szeretetteljes, meghitt családban felnőni? 

A meséken keresztül megismerhetjük a családi szokásokat, ünnepeket, és a családtagokat.

Egyszerűen kinyílik a szívünk. Mindenkinek, aki olvassa és hallgatja (gyakran jöttek fülelni a tesók is egy-egy mesénél) a meséket. 

Egy érzelmileg fejlett, okos szülőpáros képe rajzolódik ki nekem a mesékből, ami persze túl idillikus, de sok-sok mindent tanultam és ötleteket is kaptam szülőként. 

Például a Szívemben születtél c. mesében, ahol Tündérbogyó elmeséli, ő hogyan született. 

Vagy a család közös mesés rituáléja: "Anya nagyon szeretett mesélni, és ilyenkor senki nem zavarhatta meg őket: sem a telefon, sem a szomszédok, sem  a barátok, sem Panni kutya. Mindig kitették az ajtóra a kis táblácskát: Pszt, maradj csendben- mesét mondunk! Sokszor apa is leült mesélni, ő mondta a legjobb mesét, a képzeletéből. Anya befeküdt középre az ágyba, Attila az egyik oldalára, a másik oldalára pedig Lilla. Meggyújtották a mesegyertyát, összebújtak a paplan alatt, és először elmondták a mesekezdő mondókájukat: "Ez a világ olyan kerek, akárcsak a sári berek. Kerek is meg gömbölyű. Ez a világ gyönyörű." Ha délután meséltek, akkor elővették a mesepárnát, pont úgy, mint az oviban, megcsengették a mesecsengőt, és elkezdődhetett a nagy mesemondás."

A legszívbemarkolóbb és Klárát legjobban foglalkoztató mese azonban az utolsó, melyben Lilláék egy vak kislánnyal találkoznak a játszótéren, aki elmeséli nekik, hogy ő hogyan is tud a szívével látni. Azóta is sokat beszélgetünk erről... 

ui.: Nincsenek különösebb könyvjelzőink, a könyveinkben, amiket olvasunk. Csak ebben. KLára választotta Szegedi Katalin Holle anyós illusztrációját, mert szerinte pont illik rá Tündérbogyó testvérének, Tündér Rozinának a leírása. 

Családi olvasó: Fognyűvő Manócska

Családi olvasó: Fognyűvő Manócska: Hogy telnek nálatok az esték? Szívesen mennek a gyerkőcök fogat mosni, vagy állandó konfliktus van emiatt? Sok anyuka panaszkodik mo...

Fognyűvő Manócska

Hogy telnek nálatok az esték? Szívesen mennek a gyerkőcök fogat mosni, vagy állandó konfliktus van emiatt?

Sok anyuka panaszkodik mostanság, hogy valahogy nem akarnak a gyerekek fogat mosni. De persze ez nem most kezdődött. Jó hogy. Ez ott kezdődik, hogy vajon, hogy szoktatjuk rá a rendszeres rutinszerű fogmosásra gyermekünket még kicsiként.

Én most lobogtatom a zászlóm, és kihúzom magam, mivel a mi gyerekeink szívesen mennek esténként fogat mosni, anélkül, hogy szólni kéne. Sőt! Ki nem hagynák, még betegen sem felejtik el. 

Ez ott kezdődött nálunk, hogy a reklámoknak ellenállva, nem kezdtem el suvickolni a pici fogait, amikor épp, hogy előbújtak. Az anyatejnél jobb fertőtlenítő nem is létezik, mikor még szopizik a baba. Így amíg este a szopiba aludt bele, addig csak napközbeni játék volt a fogkefe. Olyan két éves koruk körül (gyerekenként változott) kezdtük az esti rutinba a fogmosást beemelni. A legkisebb most tanulja, utánozza a tesókat. 

Másrészt a mesén keresztül jutottunk el velük idáig, mikor már óvodások voltak, és értették Hanna Künzel és Günter Schmitz Fognyűvő Manócska című meséjét. Még én is ezen a könyvön nőttem fel. Biztos sokan ismeritek, mert az 1971-es német megjelenés után 1982-ben kicsiny országunkba is eljutott. Jó hír, hogy 2009-ben újra nyomták, így most is kapni, ha esetleg lemaradtatok róla! Szerintem ez is mutatja, mennyire nincs párja a piacon a témában.

A történet kedves, bár a gyerekek számára egy kicsit félelmetes is. (Az enyémekben sokáig dolgozott a fognyűvő manócska képe: ki ő? hol lakik? hogy jut a szájába? miért nem látja? és hasonló kérdések zuhantak ránk, de ügyesen feldolgozták ezt, és azóta nem téma.)
(Nyalókás) Gergő történetét ismerhetjük meg, aki imádja az édességeket, és legszívesebben esténként fogmosás helyett is azt majszol. Egészen addig, míg egy fognyűvő manócska nem költözik egyik éjjel a fogai közé, és el nem kezdi kalapálni azokat. Reggel a kisfiú a fájós foga miatt sírva kel, így aztán édesanyjával meglátogatják a fogorvost . A szerzők itt zseniálisan mutatják be, hogy mi is vár a páciensekre a fogorvosnál. A várótermet, a fogorvosi eszközöket, és a fogorvos bácsit is a gyerekeket megnyugtatva láttatja a történet. A fogorvos, a Gyógyító Doktor Bácsi (csupa nagybetűvel) felveszi a harcot ezekkel a fránya fognyűvőkkel, és kisepri őket még a legeldugottabb helyekről is. A történet persze pozitív kicsengésű, hisz Gergő jó útra tér, az édességet gyümölcsre cseréli, és rendszeresen mos fogat. Zsebpénzét pedig gyűjti. Eddig a történet.

A rajzok a békebeli időket idézik, nagyon aranyosak. Nekem különösen a fognyűvő manó cukorkafejes ábrázolása tetszik.

  

 

                                   

Remélem kedvet kaptok, hogy gyermekeiteknek is megvegyétek. Nem csak óvodás korosztálynak! Talán ezzel jobban fog menni a fogmosás is.

Focisták kézikönyve

Hónapok óta - egészen pontosan a Puskás Öcsis könyv óta- tart Nándó fociszenvedélye, ami nemhogy lankadni nem látszik, de elképzelni sem tudom meddig ível még felfelé. Illik rá a szlogen: csak a foci.

Valóban ez tölti ki minden gondolatát. Sőt! 

Elárulok egy fürdőszobai kulisszatitkot: egyik nap szárítom a haját, és kéri, fésüljem hátra. Ez elég szokatlan tőle, hisz egy kezemen meg tudom számolni, hogy születése óta hányszor találkozott fésűvel a haja. 

- Persze- mondom. De hogyhogy?

- Mert olyan hajat szeretnék, mint Modricé. Tudod, Luka Modric. Neki ilyen hosszú van, és én is növesztem most.

Somolyogtam kicsit, elfogadtam az óhaját, majd megszédültem a gondolattól, hogy milyen nagy fiú is lett. 

Szóval ennyire a foci a minden. 

Ha szeretném, hogy kedvvel olvasson (hogy gyakoroljon), bizony össze kell magam szedni, hogy korának megfelelő focistás könyveket kínáljak neki. 

Sokan járnak hasonló csukában (cipőben) az osztályukból, így a jó könyvek kézről kézre járnak. Barátjától kapta kölcsön Kiss Ottó Focisták kézikönyvét. 

A történetben néhány iskolás gyerek tanul meg focizni, és az olvasó is velük együtt tanulja meg a foci szabályait. Nagyon jók, az egész oldalas szabályokat magyarázó rajzok, melyek a történetet követik, így nem száraz szabályelmélet az egész.

 

Az eddig olvasott focistás könyvek közül eddig ez tetszett Nándinak a legjobban. És persze én is rengeteg, általam eddig nem ismert szabállyal találkoztam.

Csokorba gyűjtöm még Nándi eddigi focistás olvasmányait, szemezgessetek.

Családi olvasó: Ökoanyu

Családi olvasó: Ökoanyu: Ismeritek Ökoanyut? Ha nem, hát itt a remek alkalom, hogy bemutassam őt Nagy Réka személyében.  Az első könyve (fenti képen) ugyan 5 ...

Ökoanyu

Ismeritek Ökoanyut? Ha nem, hát itt a remek alkalom, hogy bemutassam őt Nagy Réka személyében. 

Az első könyve (fenti képen) ugyan 5 éve jelent meg, de korábban már találkoztam vele a Nők Lapja hasábjain, így nem volt kérdéses, hogy megveszem ezt a háztartási ötlettárat, hisz rengeteg praktikus és környezettudatos receptet tartalmaz, mely bárkinél megvalósítható. 

A könyv főbb fejezetei: Bevásárlás, Hulladék, Háztartás- olcsó és környezetbarát háztartási praktikák, Kozmetikumok, Ráadás. 

Azt hiszem sokan vagyunk, akik próbálunk környezettudatosan vagy legalábbis mindig kicsit tudatosabban élni. Ez pedig nem megy napról napra, vagy hétről hétre. Tanulni, gyakorolni kell. 

A legjobb könyvajánló jelen esetben úgy kerekedik, ha elmesélem, én mit változtattam a könyv hatására a háztartásunkban:

Második gyermekünk születése a mosást programozta át nálunk, mivel érzékeny bőrű és ekcémás volt. Kezdetben mosódióval mostam. Mindennemű öblítőt száműztem a háztartásból, mivel a felturbózott mesterséges illatanyagon kívül rengeteg kemikáliát tartalmaz, így nem is értem mi végre a neve...  Magam készítem az öblítőnket azóta is ecetből, vízből és 100%-os illóolajból (amit helyi termelőtől szerzek be). Az ecet szaga nem érződik, friss, tiszta illatúak a ruhák. Ha kiszámoljátok ez lényegesen olcsóbb, mint a bolti. 

A mosódió nem vitt ki minden szennyeződést, így mosószappanból csináltam folyékony mosógélt (A szappan 1/3-át nagy lyukú reszelőn lereszelem, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, és a gázon lassan felmelegítem egy kisebb lábasban, hogy a szappan elolvadjon benne. Ezután két 1,5 literes flakonba töltöm, hideg vízzel felengedem, és kész is. Ha túl sűrű kell még hozzá vizet tenni.), ami ugyanolyan hatásfokú, mint az A...el. A boltban kapható kétszáz forintos mosószappan így elég a havi ruhamosásunkra hat emberre!! Komolyan.

Hazudnék, ha azt mondanám, ez a két tétel elegendő. A gyerekek ruháin gyakran vannak olyan foltok, amiket áztatni kell, ezekhez pedig marhaepe szappant használok. A nagyobb drogériákban vagy bioboltokban kapható. Egy szappan nekem majdnem egy évre elég.

A kozmetikumok terén is fejlődöm. Mivel a szappanunkat, amivel tisztálkodunk magam készítem, így a könyvben található krémes receptekre is hamar rákaptam. Azóta nem veszek krémet sem a boltban; olajokból illóolajokból készítem itthon.

Emellett nagy büszkeségem a házi napozókrém, a receptje szintén Ökoanyutól van. Az idei nyár volt a 4. szezonunk a házi napozókrémmel, ami mellett nem égtünk le, ugyanolyan védelmet biztosított tartósítószer és más bőrre nem való kemikália nélkül.

A konyhában is muszáj észnél lenni, mert nem mindegy, mi kerül a család asztalára. Korábban már írtam, hogy a kenyeret és a péksüteményeket is én sütöm, boltit nagyon ritkán eszünk (pl. pár hete, mikor a lányommal a sürgősségin töltöttük a délutánunkat, nem tudtam sütni, muszáj volt venni). 

Novemberben lesz egy éve, hogy a bolti felvágottakat likvidáltam. Bevallom, ez a legmunkásabb része, mert házi májkrémet, húskrémet és más kencéket csinálok, ami időigényes is. Emellett a nagypapa disznójából készült házi sonkát és kolbászt fogyasszuk. Van eredmény, mert pl. a júniusi kirándulásokkor azért raktam a gyerekek szendvicsébe boltit (mert látják a többiektől stb.), de nem ették meg. Ők maguk utasították vissza. 

Még most is néha azt hiszem az árral szemben megyünk étkezés terén, és akkor most olvasom épp Ökoanyu új konyhás könyvét, melyben arról is ír többek közt, hogy miért nem vesz bolti felvágottat.

Végül elárulom, hogy a következő évi konyhai célom, minél kevesebb húsétel készítése, ezek kiváltása. Nem egyszerű, de talán nem is lehetetlen. Ez a remek könyv pedig az első mankóm ezen az úton.

Ha érdekel a téma, Ökoanyu többi könyvében is kincsekre bukkansz. Vágj bele, élvezni fogod!

 

 

Katicalány

A kisebbik lányomat Katicának hívják, és ő annak is hiszi magát. Ő egy igazi Katicabogár. 

Reggelente, mikor felébred hív, hogy menjek be hozzá, és mindig ugyanaz a jelenet játszódik le:

- Most mondd nekem, hogy jaj de aranyos Katicabogár fekszik a lapulevél (zöld leveles baldachin van az ágya fölött) alatt!

- Ó, hát én ebben a sötétben még nem látok senkit, elhúzom a függönyöket... Jaj de aranyos Katicabogár fekszik a lapulevél alatt!

Ő pedig kuncog, boldog, és jól összehúzza magát, hogy valóban olyan kicsi legyen.

Szóval így kezdődik a nap. 

Van egy filc katicabogara, ami akkora, mint a háta, és fel tudja venni magára. Rendszeresen ezt viseli, néha napokig le sem lehet venni róla. 

Mindent szeret, ami katicás, így aztán nem csoda, hogy a könyvtárból a fent szereplő könyvet választotta.

A szerző házaspárt, David Soman és Jacky Davis, saját gyermekeikkel kapcsolatos élményeik ihlették a történetek megírásakor. A könyvnek van másik része is. Sőt!! Ahogy nézem rengeteg, DE csak ezt a kettőt fordították magyarra- sajnos!

Az első részben Katicalánynak egyedül kell feltalálnia magát, míg a szülei a ház körül tevékenykednek, bátyja pedig a barátaival játszik. Bámulatos, ahogy a fantáziáját használva a pocsolya tengerré alakul, a kőkerítés erődítmény, a kidőlt fa gyökerei pedig dühös kígyók, melyektől nem riad vissza a hős Katicalány. 

A következő részben a játszótéren talál társat Katicalány, bár a közös játék nehezen indul. Megtanulhatjuk, hogy a közös jó játékhoz kompromisszumokat kell kötni, és a képzelet a legfontosabb összetartó erő. A játszóteret meg kell védeni egy gonosz robottól (ami egy gumi hinta), majd a gonosz sárkánykígyó (tekergő csúszda) ellen küzdenek. 

A könyvet Dr. Kádár Annamária ajánlja, és a New York Times bestsellerlistáján is szerepel. 

A sorozat nekem is a szívembe lopta magát, mert olyan Katicás.

A többi angol nyelvű részt többek közt itt találjátok. Azt hiszem, muszáj futnom egy-két kört miattuk. 

Négy évszak az öreg tölgyön

Rég gondoltam a legkisebbekre, így ma elhoztam a gyermekeim egyik kedvenc kemény kötésű lapozóját, ami egyben képes olvasó is. 

Ez a nagy tölgyfa alakú könyvecske még egy szép decemberi napon várta a őket a karácsonyfa alatt. Telitalálat lett, így azóta meséljük, nézegetjük, lapozzuk.

Az öreg tölgy lakója a Mókus család, a Bagoly házaspár, a Tapsifüles család és a Sárgarigó házaspár, akikkel évszakról évszakra bújócskázhatunk. Hogy hogyan? A képeken sok-sok kis ablakocska, ajtócska bújik meg, így a szöveget olvasva, ezeket kinyitva megtaláljuk az állatokat. Ez főleg a kisebbeknek élmény. De az óvodás korosztály sem marad tétlen, mert ők az olvasásban tudnak segíteni, mivel a szövegben egy-egy tárgy vagy szereplő képe látható a leírt szöveg helyett.

Nagy mulatság mindig, mikor ketten olvassuk a szöveget. Én húzom az ujjam, hogy lássa a gyermek, hogy hol tartunk, majd ahol én abbahagyom, ő mondja a kép nevét. Ha még nem játszottatok ilyet, próbáljátok ki feltétlen, nagyon jó móka!

A mesén túl a képekről is tudunk beszélgetni, mert szépen láttatja a könyv az évszakok változását. A fa szépen virágba borul tavasszal. Amit hiányolok viszont, hogy a virágzás után a termés, a makk hiányzik. Pedig a mókusok nagyon szeretik. Mókus papa pedig dióért megy... Miért is??? Na mindegy. Ettől függetlenül a gyerekekkel a legtöbbet az őszről és a télről beszélgetünk. Ősszel jönnek a vadászok, és ez nagyon felcsigázza őket, télen pedig karácsony van/lesz.

Családi olvasó: Méheskönyv

Családi olvasó: Méheskönyv: Mióta elkezdődött az iskola kicsit felfordult a családunk élete... A nap végén már csak bezuhanunk az ágyba, sajnos olvasásra az elmúl...

Méheskönyv

Mióta elkezdődött az iskola kicsit felfordult a családunk élete... A nap végén már csak bezuhanunk az ágyba, sajnos olvasásra az elmúlt napokban nemigen volt energiám és időm. De a könyves piaci tájékozódás azért bele kell, hogy férjen lopott perceimbe. 

Így aztán ma, egy pár hónapja megjelent kuriózumot mutatnék be, mely a jövőben megvásárolandó könyveim listáját szaporítja. 

Jakob Streit, a Méheskönyv szerzőjének neve Waldorfos körökben ismert, mert könyvei történeteit használják az oktatásban. A Méheskönyvet még 1944-ben írta, és nyersfordításban használták eddig is, sőt ahogy olvasom, a könyv indíttatásából még Méhes- epochát is tartottak 2. osztály végén. 

Ez a nem mindennapi méheket bemutató történet pedig végre magyarul is megjelent nyomtatásban. 

A főhős, Konrád minden lehetőséget megragad, hogy nagyapja mellett megtanuljon mindent a méhészkedésről. Az olvasás során nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is számtalan dolgot megtudhatunk a méhekről.

Mivel méhes témában nem ismerek más, a méhek életét bemutató gyerekeknek írt könyvet, így nagy elvárásaim vannak vele szemben. 

Néhány helyen rendelhető a neten, de ha Győrben jártok, a Forrás Waldorf Madách utcai irodájában megvásárolhatjátok. 

Békés szülő, boldog gyermek

Még két nap, és elkezdődik az iskola és az óvoda. Van, aki örül, mások kevésbé. Nálunk, családon belül is megoszlanak a vélemények. A két iskoláskorú már várja: Nándi az osztálytársak miatt, Klárát pedig az ismeretlen vonzza. Az ovis Katicám hallani sem akar az oviról, ami érthető, hisz követné már a két nagyobb testvérét. Loránd még nem tudja, hogy hétfőtől egyedül marad velem napközben, de én már tudom, hogy mennyire fogja hiányolni a többieket. A férjem is bánja, hogy vége a nyárnak, én pedig szintén nem repesek az örömtől, mert reggelente időre oda kell érni mindenhova.

Tudjátok ez mit jelent? Négy gyermek esetében minimum 2 órát a részemről. Az első órában 6:30-tól a két nagyot készítem a suliba, ha ők elmentek/elvittem őket, pedig a két kicsire tudok koncentrálni. Tudom persze, hogy kevesebb idő alatt, kapkodósabban és kiabálósan, siettetve a gyerekeket is megoldható lenne, de akkor mindenki napjára ez rányomná a bélyeget. 

Így legalább kényelmesen el tudunk készülni, van idő mesélni, összebújni. (Nem mondom, hogy emellett nálunk néha nincs hektika, de kevesebb.) Rá kellett jönnöm, hogy ez mennyire is fontos a gyermekeknek.

Laura Markham könyve számomra egyszerre volt támogató és megerősítő. Sok újat is tanultam belőle. 

Már a címe is sokat mondó: Békés szülő, boldog gyermek. A könyv legfontosabb üzenete mindjárt a címben ott van, azaz mi szülők, ha békések vagyunk, a gyermekünk is "veszi az adást". A valódi jelenlétet, a pillanatban levést nem győzi hangsúlyozni a szerző a könyv egészén keresztül, hisz a gyermekednek rád van szüksége és arra, hogy az idődet neki szenteld.

Az elején rögtön megtudjuk, hogyan kezdhetjük a változást saját magunkon, és maradhatunk higgadtak, nyugodtak minden szituációban.

Ehhez azonban szükség van a minőségi kapcsolódásra, ami a békés szülő-gyermek kapcsolat fundamentuma.

Külön fejezet foglalkozik a reggeli útnak indítás és a lefektetés megkönnyítésével.

A következő részben segítséget kapunk gyermekeink érzelmi fejlesztésére négy külön korcsoportra bontva (0-13 hón., 13-36 hón., 3-5 év, 6-9 év). Ez a korcsoportonkénti bontás minden fejezetben jellemző, hisz nem egyformák a gyermekek érzelmi igényeik a különböző életkorokban. 

A legjobban az egyes fejezetek végén található gyakorlati útmutató tetszik, mely tényleges segítséget  ad alátámasztva az elméleti üzenetet. 

Laura Markham szigorúan büntetés ellenes, nem hisz a büntetés nevelő hatásában, mint ahogy én sem. Erre a másik útra is szépen rávezeti olvasóit, sok-sok mankót adva.

A könyv megismertet egy olyan nevelési módszerrel, amellyel segíthetünk gyermekünknek, hogy céljait és feladatait örömmel és önbecsüléssel valósítsa meg. Még a házi feladatot is meg lehet csinálni könnyek nélkül. Nekünk ezt még tanulni kell attól függetlenül, hogy  a könyvben leírt tippeket megvalósítottam... De itt az új tanév, új kihívásokkal ...