Hozzánk a múlt héten megjöttek a cinkék. Már vártuk őket. Az etetőjüket sem mozdítottuk el a nyár folyamán. Tudjátok hol van?
Ennek története van, mesélek róla kicsit bővebben. Van a szomszéd telken egy öreg almafa. Erre az almafára nagyon jól rálátunk a nappali ablakából. Szeretik a különböző madarak is. Láttunk itt már harkályt, feketerigót, gerléket, ökörszemet és cinkét is. Szeretnek ezen az öreg fán, három irányba messze szabad a kilátás.
A nagypapa tavaly télen készített egy etetőt számukra, melyet a nappali külső ablakpárkányán helyezett el a gyerekek legnagyobb örömére. Naponta legalább egyszer leülünk, és nézzük, ahogy sorban röppennek az etetőhöz a madarak. Alig tudunk azóta is betelni a látvánnyal. Ennél nagyszerűbb élményt aligha adhattunk volna a gyerekeknek.
Most, hogy ismét megvan a napi program a madárnézéssel, kezembe került Szász Ilona cinkékről írt könyve, melyben nem csak a cinkéket, hanem tágabb környezetüket is megismerhetjük. A könyv utószavát Dr. Bálint György írta. Felnőttként érdemes az ő rövidke rezüméjével kezdeni.
A gyerekeket Szénike, a tavasszal született széncinke kalauzolja a könyvben tíz történeten keresztül. Először ő maga, a mesélő mutatkozik be, bemutatva szüleit. A képeken keresztül e rész végére máris meg tudjuk különböztetni a hím és a tojó madarat. A mi madarunk Nagyapó és Nagyanyó kertjében a Balaton közelében lakik. A szomszédságban lakó más madarak és erdei állatok is ellátogatnak a kertbe. Időrendben itt a tavasz, a rügypattanás ideje, így hát ideje, hogy kikeljenek tojásaikból a kis cinkék is. Szüleik szorgalmasan gondoskodtak a 7 ( nem ritka a 11 sem) fióka etetéséről, és az odú rendben tartásáról. Tudtátok, hogy levélhullásig etetik csemetéiket, utána pedig mind tud már magáról gondoskodni?
Szénike azt is elmeséli nekünk, hogy tavasszal milyen kerti munkákat végzett Nagyanyó és Nagyapó. Természetesen a madarakra leselkedő veszélyek sem maradnak ki e mesélésből.
A kedves történetekben a fecskékről is megtudunk egyet s mást, ők pedig a gólyákról mesélnek. Mivel ezek költöző madarak, így meséjük kiterjed az évi kétszeri költözésükre is, ami nagyon- nagyon érdekes.
Az utolsó részre a kis cinke felnő, megtanul repülni. Szüleitől sok biztatást kap. Lassan itt a tél. Tavaszra viszont párt talál magának és közösen alakítják az új fészküket a szülői fészek közelében.
A könyv a természet rendjét követve mutatja be a cinkék és környezetük életét. Egy-egy fejezet nem hosszú, de rengeteg információt tartalmaz, így jó, ha egyet el tudtunk olvasni a gyerekekkel. Nem is tudtuk estéről estére olvasni, kis szünet kellett egy-egy történet között. Az ovisomat sajnos még nem kötötte le, de a nagyokat már igen. Nagyon-nagyon jó kis könyv ezen kedves madarak megismeréséhez.
A könyv végén Szénike ugyan úgy búcsúzik tőlünk, hogy jövőre olvashatunk felnőtt élete kalandjairól, de az író könyvei közt nem találok folytatást. A könyv egyébként 10 éve jelent meg.
Az illusztrációk átlagosak, a fejezetek elején szerepel egy-egy fénykép.
A könyv szerintem a magyar oktatás környezetóráin helyet kaphatna, mert ismeretanyaga kielégítené a kisdiákok kíváncsiságát a házunk táján élő szűkebb élővilággal kapcsolatban.
