Nyáron több ideje van az embernek, így idén egy újabb tartalmas magazinnal egészítettem ki a könyves olvasásélményeimet. Ez nem más, mint a Természetgyógyász Magazin, melyet a parton előkaptam, ha a négy gyerkőc mellett erre lehetőségem volt.
Ebben találtam egy interjút Dr. Csernus Imrével, amely a könyvhétre megjelent új könyve kapcsán foglalkozik a pszichiáter íróval. Megmondom őszintén, nemigen kedveltem eddig azt a fővárosi stílust, amit ő magában hordozott, és ehhez jött hozzá a mindent tutira megmondóssága 8-9 évvel ezelőtt próbálkoztam már könyvet olvasni tőle, de a stílusa annyira bicskanyitogató volt (mármint én annak éreztem), hogy a könyvet pár oldal után letettem.
Azóta eltelt majd egy évtized. Az író is változott, meg én is. Az újság hasábjain keresztül egy lecsendesedett, kisebb egóval rendelkező, tapasztalt ember szavai próbálnak nyugalmat adni az olvasónak. Ehhez szüksége volt Csernusnak a vidéki életre, mely gyökereiben változtatta meg látásmódját, és jött rá, hogy az ember élete mennyire összefonódik a természet körforgásával.
Ez a természeti körforgás kíséri az olvasót a könyv fejezeteiben, melyek a hónapok nevei alá rendeződtek. A hónapok nemcsak az idő múlását érzékeltetik, és hangsúlyozzák, hanem a természet és az emberélet közti szimbolika hordozói. Az életszakaszaink, és különböző lelki állapotaink jelennek meg, melyre ajánlatot tesz az író, hogy hogyan is lehet elfogadni, megélni- és nem átélni.
A könyv fő kérdése: " Sok-e huszonhatezer vagy sem?" Attól függ mi. Ezt pontosan azoknak a napoknak a száma, amit mi magyarok átlagosan élünk. Ennyi áll rendelkezésünkre átlagosan itt e földi világban. A könyv próbál rávilágítani, az író életéből vett példákon keresztül, hogy hogyan is lehet jól sáfárkodni ezzel az idővel. Mármint, hogy mindenki jónak érezze a sajátján keresztül.
Az üzenet egyszerű: a természettel, és saját magunkkal harmóniában, nyugodtan, ráérősen.
A könyv remek társaság pár este erejéig. Csernus doki csak mesél és mesél. Jó hallgatni.
Bár az utolsó két fejezetre az volt az érzésem, hogy elfogyott a mondanivaló. De remek párhuzam az élet végével, mikor már tényleg elfogy az idő és a mondanivaló.
