Shantala

Frédrick Leboyer, francia szülész nevét első terhességem óta ismerem. Akkor kerültek kezembe gyöngéd szüléssel és születéssel kapcsolatos könyvei (A gyöngéd születés; Szülés gyöngéden) Óriási hatással voltak rám szavai, melyek egyben nyugalmat is adtak szüléseimhez. 

Tavasszal találkoztam a Shantala módszer könyvvel a könyvesboltban. Leboyer neve garancia volt, hogy ismét egy gyöngéd, pozitív töltetű könyvet tartok a kezemben. Attól függetlenül, hogy már nincs pici babám, akin a módszert gyakorolhatnám, tudtam, hogy ennek a könyvnek nálam a helye. 

Egyszerű, gyönyörű albumkönyv, tele fekete-fehér illusztrációval, melyek a masszázst mutatják be lépésről lépésre, és kísérő szöveggel. 

Kevésnek érzem magam hozzá, hogy a könyv tartalmát, és hangulatát átadjam, így a hátsó borítón olvasható szöveget idézném Leboyertől:

" A szülést követő hetek egy sivatagi átkeléshez hasonlatosak. Szörnyekkel benépesített sivatag: új érzések, amelyek belülről ostromolják a gyermek testét.

Az anyai öl melege után, a születés tébolyult szorítása után a bölcső jeges magánya. Azután egy vadállat bukkan elő, az éhség, mely a gyermek belső részeibe mar. 

Nem a mardosás okozta fájdalom okozta fájdalom ejti kétségbe a szerencsétlen gyereket, hanem annak újdonsága; és a környező világ halott mozdulatlansága, ami a baba száméra hatalmassá növeli az emberevő óriást, Hogyan oldhatunk fel egy ilyen szorongást?

Táplálni a gyereket? Igen. De nem csak tejjel. Dajkálni kell, Simogatni, ringatni. És masszírozni. 

Beszélni kell a kicsi bőréhez, beszélni kell a hátához, mert éhesek és szomjasak, éppúgy, mint a hasa.

Azon országokban, ahol az emberek megőrizték a dolgokhoz fűződő közvetlen kapcsolatot, az asszonyok még tudják mindezt. Az anyjuktól tanulták, a lányuknak megtanítják ezt az elmélyült, egyszerű és nagyon régi művészetet, amely segít a gyermeknek elfogadni a világot, és segít neki rámosolyogni az életre."

Ugye érzitek ezt a mesés hangulatot és világot, amit  Leboyer szavai közvetítenek? Egy esős délután alatt elolvastam, és nagyon mély érzéseket keltett bennem. Egy újabb kisbabához ugyan nem jött meg a kedvem, mégis segített a könyv. Érzelmileg le tudtam zárni a szoptatást, és két héttel a 3. születésnapja előtt Loránd abbahagyta a szopizást. Ezzel egy 9 éves folyamatos áldott állapot és/ vagy szoptatási szakaszt zártam le az életemben. 

A módszer videón itt tekinthető meg.

A Schopenhauer- terápia

Vannak könyvek, amikre meg kell érni. Irvin D. Yalom könyve egy éve várta a polcon, hogy levegyem. Azóta van kölcsönben; bár többször vissza akartam adni a tulajdonosának, de ő bölcsen azt mondta jó helyen van. Szerintem tudta, hogy előbb-utóbb belelapozok... azóta pedig beszippantott.

A történet Julius Hertzfeld, a neves pszichiáter orvosi rutinvizsgálatával indul, ahol Julius szembesül a diagnózissal: gyors lefolyású bőrrákja van. Most, hogy tudja, bő egy éve van, számvetést készít: Vajon tudott-e valami hasznosat tenni? Tudott-e segíteni pácienseinek? 

Ekkor jut eszébe reménytelen egykori szexfüggő páciense, Philip Slate. Húsz éve látta utoljára, ezért felkeresi, hogy megkérdezze, hogy alakult a sorsa. Ha el tudtok képzelni lehetetlen modorú embert, hát Philip az. Yalom zseniálisan ábrázolja. Nekem Anthony Hopkins jut róla eszembe, mert filmjeiben hasonlóan megközelíthetetlen zsenit alakít. 

Philip gyógyultnak tekinti magát, de nem dr. Hertzfeld terápiája által, hanem a nagy filozófus, Arthur Schopenhauer művei segítettek neki benne. Terapeutának készül! Juliussal egyezséget kötnek, így Philip Julius kedvenc csoportjában találja magát. 

A csoportterápia alkalmaiba nyerünk betekintést a könyv fejezeteiben, mely időbeli tagoltságát A. Schopenhauer életének bemutatása tagol. Az időbeli ugrálás nagyon jó, hogy kicsit kizökkent a csoport beszélgetéséből. Pont, mikor sok lenne. Eszméletlen dolgok derülnek ki, Philippel egyszerűen forr a levegő. 

Már csak 80 oldalam van. Nagyon kíváncsi vagyok, hova lyukadnak ki, mi lesz a terápia vége? 

A könyvet átszövik Schopenhauer pesszimista, érzelemmentes gondolatai, melyek közelebb hozzák  világlátását az olvasóhoz. Szeretek gondolkodni ezeken a sorokon.

ui.: Az említett 80 oldalt egy szuszra olvastam el. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fejezi be Yalom a könyvet. Tudtam, hogy Julius halála elkerülhetetlen, de hát ilyen szomorúan nem lehet befejezni a történetet. Nem árulok el semmit, hadd tartsa a jövő olvasóit is olyan izgalomban ez a kérdés, mint engem. A személyes véleményem ezzel kapcsolatban csupán annyi: zseniális.