Buda és Vince sorozat

Egy kedves sorozatot mutatok ma be nektek, mely iskoláról, barátságról, osztálytársakról és sok nevetésről szól. 

Baár Tünde saját pedagógusi tapasztalataiból szőtte a minden iskolás számára ismerős történeteket, így az olvasó/hallgató hamar azonosul velük. 

Nyár végén Buda szomszédságába költözik Vince és anyukája. A fiú haragszik a világra, tele van daccal és dühvel. A sokáig épített és nagy becsben tartott bunki lerombolása mögött is őt sejtik, így nem csoda, hogy Buda nem kedveli Vincét. Aztán ősszel kiderül, hogy osztálytársak, sőt mim több, padtársak lettek. Vince lesz az osztály fekete báránya, míg az ötödikesek rá nem jönnek év végére, hogy egy érző szívű, jó humorú fiút rejt a morcos külső. 

Az író remek tanár karaktereket jelenít meg. Nekem legjobban az idős irodalom tanár, András bácsi tetszik a legjobban. 

A nyári vakációval ér véget az első rész, hogy aztán a másodikban az ötödik és hatodik osztályosok együtt mehessenek a nyári táborba vidékre. A városi gyermekeknek sok kalandban van részük a piciny faluban: van akinek kecskék rágcsálják a ruháját, míg mások sárban "lubickolnak". Igazi nyomozásba is kezdhetünk velük, mikor egy padon felejtett táskában megcsörren a telefon... A tábor aztán olyan jól sikerül, hogy a diákok kedvetlenül indulnak haza egy kis borkóstoló után.

A harmadik részben ismét becsengetnek a suliba, de a kalandok sora itt is folytatódik. Itt tartunk mi most.
Az iskolásaimnak nagyon tetszenek a vidám történetek, Nándi fiam falja a könyvet. A könyv illusztrációi olyan kiskamaszosak. A gyerekeimnek tetszik, én nem méltatnám különösebben, mert számomra semleges. Na de nem is az anyuknak íródott, így lényeg, hogy a célközönségnek a mi családunkban tetszik.

                       

Családi olvasó: A ló, aki édességet tüsszentett

Családi olvasó: A ló, aki édességet tüsszentett: Bodor Attila kedves lovas története nem csak a lányokat, de az édességkedvelő fiúkat is elvarázsolja. Ki ne szeretne egy olyan lovat, m...

A ló, aki édességet tüsszentett

Bodor Attila kedves lovas története nem csak a lányokat, de az édességkedvelő fiúkat is elvarázsolja. Ki ne szeretne egy olyan lovat, mint Patás Mátyás, aki mellesleg édességet tüsszent?! Ő egy nem mindennapi ló, habár története mindennapiként indul: Józsi apó mellett töltötte dolgos éveit, míg a gazda tudott vele a birtokán dolgozni. Aztán mindketten megöregedtek, kevesebbet tudtak dolgozni, így a betevő falat is kevesebb lett. Józsi apó nehéz szívvel belátta, hogy a lovat el kell adnia, mert nem tudja eltartani. Felrakta az utánfutóra, hogy elvigye a vásárba...

 

Közben a nagy vihar elszakította őket egymástól, így Matyi elveszett. Útközben varázslatos dolgok történtek vele a tulipános kertben, míg nem találkozott a 8. születésnapját ünneplő Mesivel, aki azonnal megörült neki, és hazavitte.

Mesiék egy kis lakásban laknak egy városkában rengeteg állattal, de anyukája és apukája nagyon jó fejek, az új négylábú patást kedvesen fogadják. Közben kiderül, hogy a lovacska édességet, süteményt, tortát és minyont tüsszent. A család így az eddigi kifőzdét cukrászdára cseréli, ahol az ínycsiklandó finomságokat mindenki szeretné megkóstolni.

A híres cukrászdának egy étteremkritikus kóstolása után megy igazán híre, így Józsi papa az újságban ismer rá Matyira. Megdobban a szíve, és felkeresi. 

Minden jóra fordul a kedves történet végére: Józsi apó adósságát kifizeti Mesi apukája a cukrászdai bevételből, így a tanyáját meg tudja tartani. És nem csak lovát kapja vissza, hanem vele együtt családja is lesz: Mesiék hozzá költöznek a tanyára állatostul együtt. Matyi azonban elveszti varázslatos képességét (amit senki sem bán), és boldogan élnek. 

Eddig a szívmelengető, kedves történet, melyben szeretetről és megértésről olvashatunk. Már az öt évesek is szívesen hallgatják, a kisiskolásoknak pedig remek olvasmány a tíz fejezetre osztott sztori. 

Külön említést érdemel még a könyv illusztrátora, Szimonidesz Kovács Hajnalka. A rajzok színei visszafogottak, nem rikítóak. Az egész oldalas rajzok pedig sokszor átnyúlnak a következő oldalra. Hűen tükrözik a kedves történet hangulatát. 

A gyerekeim nem tudnak betelni vele. Szerintem is többszöri olvasást igényel, olyan jó.