Családi olvasó: Egy ropi naplója

Családi olvasó: Egy ropi naplója:    Többen kérdeztétek és kértétek, hogy meséljek arról, hogy is lett a fiam olvasó. Nagyon sokat kéne visszamennem, ha a kezdetektő...

Egy ropi naplója

  

Többen kérdeztétek és kértétek, hogy meséljek arról, hogy is lett a fiam olvasó.

Nagyon sokat kéne visszamennem, ha a kezdetektől kezdeném a mesélést... A kora gyermekkori napi mesélés, könyvnézegetés és a rendszeres könyvtárba járás illetve a példa biztos sokat számított, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy ő maga élvezettel, önállóan olvasson. 

Már másodikas volt, amikorra az olvasás ment neki. Viszont nem volt sikerélménye, mert lassan, néha bizonytalanul olvasott. Egy-egy hosszabb szöveg pedig határozottan elriasztotta. 

Következetesen és határozottan bevezettem a napi 20 perc kötelező hangos olvasást ( az iskolai házin felül), amit mindig mellette hallgattam, rá figyeltem. Ugye mondanom sem kell, hogy mennyire népszerű volt ez az ötletem? 😏

De kitartottam, és megköveteltem. Egy hónap elteltével már ő maga jött, hogy olvassunk. Lassan csatlakozott a tesó is, akinek az olvasás tanulása épp bontakozóban volt. A kisebb napi 15 percet olvasott, a nagy maradt 20-nál. A dolog egy idő után pozitív fordulatot vett, mert a kizárólagos figyelmem olvasáskor csak neki szólt, így egy kivételes énidő lett. 

Bizonyos tekintetben kemény anyuka vagyok, mert a nyári szünetben ez a követelményem maradt. Más tanulással nem foglalkoztunk, mert a szünidőt másra találták ki, de a napi kötelező olvasás kell a léleknek is. Meg kell tanulni elcsendesedni is. Nyaraláskor azért eltekintettem a dologtól. 

Nyár végére gyönyörűen olvasott mindegyik. Az önbizalmuk is megjött, hogy megy nekik, és látták, hogy egységnyi idő alatt az elolvasott mennyiség is nőtt. 

Az olvasandó könyvekre tettem ajánlást, ha nem találtak a könyvtárban vagy itthon kedvükre valót, de hagytam, hogy a választás mindig az övék legyen. Fontos, hogy azt olvassa, ami érdekli! Ezzel mind így vagyunk szerintem.

Ősszel Nándi az Egy ropi naplójával tért haza a könyvtárból, ami az első önálló könyvének számít, ugyanis kérte, hogy had olvassa magában, mert ez titkos, nem anyukáknak való. Én ezt tiszteletben tartottam, ami nagyon tetszett neki. Végre valami, amiről anya nem tudja miről szól (és nem ír majd a blogon). Azt láttam, hogy falja, közben nagyokat nevet, és a sokszor fél oldalakat megtöltő illusztrációknak köszönhetően röppentek az elolvasott oldalak. Elkezdődött az esti ágyban olvasás és a had olvassak még kérések, ami nem is tudom pontosan mennyire növelték a napi olvasási időt. De ezt már nem is mértem, mert célt értem. 

 

Egy nap alatt ki lehet olvasni a könyvet, ami annyira izgalmas ( a fiam szerint), hogy kettesével hozta a könyvtárból, miközben én a hiányzó részeket kértem kölcsön ismerősöktől. 

A harmadik könyv tájékán már mesélt egy-két vicces sztorit, amit nem tudott magában tartani. A könyv mind a 15 része jó volt arra, hogy megszeresse az olvasást, így hálával tartozom a szerzőnek Jeff Kinneynek. 

Szóval így lett Nándi olvasni szerető fiúcska egy év alatt. 

A nagy bogárkönyv

Lassan itt a tavasz, éledezik a természet. Remek lehetőség Yuval Zommer lapozójával elmélyedni környezetünk parányi élőlényeinek világában. A szerző gyermeki egyszerűséggel, közérthetően kalauzolja böngészőit a rovarok világába. 

Nekem szülőként nagyon tetszett, hogy zömmel olyan kérdések fordulnak elő a könyvben, melyeket a gyerekek már számtalanszor megkérdeztek. A gyerekeknek pedig a keresős részek tetszenek.