Egy szép napos januári délelőtt érkezett hozzám a könyv. Egy ismerősöm kék táskájából vette elő, és azt mondta, ezt nekem hozta elolvasásra, biztos tetszeni fog. Neki nagyon tetszett. Ajándékba vette valakinek, aztán megtartotta.
Imádom ezeket az ajánlóitokat! Fel ne hagyjatok vele!
Akkor hétvégén a lányom szülinapját ünnepeltük, így csak nézegettem, tettem vettem ezt a hívogató borítójú könyvet. A vendégeink kezében is láttam, belelapoztak. (A nappali közepén lévő kis asztalkán hagyom mindig azokat a könyveket, amiket épp olvasunk, vagy szeretnénk, így szuper kis könyvkínálónk van.)
Aztán elkezdtem. Letehetetlen. Napi tevékenységeim miatt ezzel a könyvvel feküdtem, és keltem. Sajnos csak két napig, mert gyorsan a végére értem.
Egy táncosnő, Lora mesél Schäffer Erzsébet írónőnek az életéről. Gyerekkorától kezdődően a jelenig bezáróan. Hogy élte meg ikertestvérével a szülei válását, '56-ot Magyarországon, hogy sikerült elhagyniuk az országot, és hogy éltek külföldön. Közben hogy lett tinilányból felnőtt nő, és hogy találta meg saját magát a táncban. Kik, és hogy segítették életében. Tetszik, hogy a könyv végén már csak Lora leveleiből tudjuk meg életének folytatását, mert az íróval való találkozásai egy időre abbamaradtak. Számomra könnyebb volt így befejezni a könyvet, mert közben távolodtam. Gondolom Lorának is így volt könnyebb.
Egyébként még olvastam volna, ugyanúgy, mint a szerző bármelyik könyvét vagy írását.
Ha olvassátok, ne kerülje el a figyelmeteket a 123. oldalon olvasható barna mártás recept. Engem felcsigázott, kipróbálom.
Az Ezüstrókát először a Nők Lapja oldalain olvashattuk hétről hétre folytatásokban tavaly (2018). Akkor én ezt direkt kihagytam, mert nem szeretem, és nem bírom, hogy 7 napot kell várnom, míg tovább tudom olvasni a történetet. Ez persze csak a mai kor emberének betegsége, mert régen így jelentek meg könyvek a sajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése