Törpegyermekek

  

A manók és törpék világa különösen lenyűgözi a kicsiket. Megfigyeltétek, hogy vonzódnak a kicsi dolgokhoz? Az állatok közül is az apró egérke, nyuszika, katicabogár lopja be először magát a kicsi szívükbe. Elsőként ezekkel az apró élőlényekkel tudnak azonosulni, hisz ők is alulról látják egyenlőre a világot, míg meg nem nőnek. Minden hatalmas a szemükben.

Elsa Beskow könyvével először angol nyelven találkoztam. Sajnáltam is nagyon, hogy ilyen szívhez szóló, lélekmelengető könyvet miért nem fordítanak magyarra. Aztán tavaly (2018) jött az áttörés, és megtörtént, amire vártam, nálunk is kapható lett a Zengőkert Könyvek gondozásában.
Nem volt kérdés, hogy megveszem-e, így Katica megkapta születésnapjára. Telitalálat. Azóta két hét telt el, és a gyerekek minden este ezt kérik, hogy meséljük. A nagyok is jönnek, és mellénk ülnek. Őket is megmozgatja a történet.

A könyv elején megismerjük a törpecsaládot: négy gyermeket (két fiú, két lány) és a szüleiket. A gyermekek az erdőben laknak, és a mindennapi betevő előteremtése éppúgy a napjaik része, mint a játék az erdő állataival. A manócsaládot egy teljes évkörön keresztül kísérjük.  Minden évszaknak megvannak a visszatérő feladatai és mókái. Nyáron kezdődik a történet, amikor az önfeledt erdei játéké a főszerep. Megismerhetjük a félelmetes viperát, a csípős hangyákat és a Trollt, akitől félnek a gyerekek. Ősszel segítenek szüleiknek a betakarításban, és a három nagy elkezdi az iskolát Bagoly Asszony erdei iskolájában. Télen rőzsét gyűjtenek, szánkóznak nyúl barátjukkal, és hosszan mesélnek esténként. Tavasszal minden nyüzsgővé, nyugtalanná válik, éled a természet. Eltelt egy év, új élet kezdődik. Megszületnek a madárfiókák, és a manócsaládba is újabb kis lélek születik. A történet befejezése pedig a legcsodálatosabb, amit eddig olvastam:

"Nos, hát így élnek a törpegyermekek az erdőben, vidáman, boldogan; láthatjuk, hogy jó dolguk van. S ha most búcsúznunk is kell tőlük, sebaj! Mert, ha tudni szeretnétek róluk, csak gondoljatok rájuk, s a mese folytatódik. Hiszen ez a történet soha nem ér véget."

 

A gyerekeknek a vipera legyőzése, és cipelése tetszett a legjobban. Izgalomban tartotta őket.

 

Mint láthatjátok, Elsa Beskow a kedves történetet gyönyörű rajzokkal illusztrálta. A könyv nagyon igényesen összeállított. A szöveg tudatosan mindig a könyv bal oldalán található, és ugyanezen az oldalon csak fekete-fehér tusrajzok, míg a színes egész oldalas képek a könyv jobb oldalán helyezkednek el. Ezeknek a képeknek a színválasztása visszafogott, a természet színei is haloványabbak- ezzel alapozva meg az intuitív befogadást. (Ami szerintem telitalálat.)