A két csillag

 

Samuel Allo vándor mesemondó összegyűjtött meséiből egy éve hallottam először a nagylányom bizonyítványosztásakor. Az osztálytanítójuk leült a foteljába, és belekezdett. Néma csend lett, amilyet már rég nem tapasztaltam. A történet színei, illatai, érzései magával ragadtak. Akkor, ott, megállt az idő. Pont úgy, ahogy azt a mesegyűjtő tervezte:

" Számtalan alkalmat találtam arra, hogy egy fedél alá, egy asztal köré, egy tűz mellé gyűjtsem össze az embereket, akárcsak a régi időkben: beszélgetni, mesélni, énekelni, táncolni. Családokat, szomszédokat, iskolai osztályokat, gyerekeket, felnőtteket, ... "

A könyvet a kezembe véve elvarázsoltak  Szimonidesz Hajnalka festményei, melyek sokszor transzparens papírra nyomtatott lábnyomokkal kelnek életre. 

Ebből a 7 meséből szoktam magam is válogatni a tanítványaimnak különleges alkalmakra. Mert elvarázsolnak, utaztatnak, megnyugvást adnak, lelket melengetnek.