Még 2010 márciusában Vekerdy Tamás ajánlására bukkantam eme értékes kis könyvecskére. A könyv kötése és terjedelme is olyan filigrán, mint az a 35 kg-os kamasz fiú, akiről a történet szól. Zseniálisan megírt, szeretnivaló és megható. Nemcsak mint szülőre, de mint pedagógusra is nagy hatással volt rám.
A történet egy kamasz fiúról szól, aki nem boldogul az iskolában. Kétszer megbukott ... Egyedül Léon apó sufnijában érzi jól magát, ahol együtt barkácsol nagyapjával. Aztán egy nap lát egy prospektusban egy képet egy műszaki líceumról, ami úgy érzi neki való... A levél, amit az iskolának ír magával ragadó, zseniális!!!
Tovább nem mesélem a történetet. Mindenki polcán ott a helye, és majd adjátok bátran ti is kiskamaszaitok kezébe, ha akkorák lesznek!!
A könyv hozadéka még számomra, hogy megismertem az írót. Azóta a kedvenceim közé tartozik, több könyvét is olvastam, most épp ezt olvasom tőle. (Ha kiolvastam, írok róla.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése