Hónapok óta - egészen pontosan a Puskás Öcsis könyv óta- tart Nándó fociszenvedélye, ami nemhogy lankadni nem látszik, de elképzelni sem tudom meddig ível még felfelé. Illik rá a szlogen: csak a foci.
Valóban ez tölti ki minden gondolatát. Sőt!
Elárulok egy fürdőszobai kulisszatitkot: egyik nap szárítom a haját, és kéri, fésüljem hátra. Ez elég szokatlan tőle, hisz egy kezemen meg tudom számolni, hogy születése óta hányszor találkozott fésűvel a haja.
- Persze- mondom. De hogyhogy?
- Mert olyan hajat szeretnék, mint Modricé. Tudod, Luka Modric. Neki ilyen hosszú van, és én is növesztem most.
Somolyogtam kicsit, elfogadtam az óhaját, majd megszédültem a gondolattól, hogy milyen nagy fiú is lett.
Szóval ennyire a foci a minden.
Ha szeretném, hogy kedvvel olvasson (hogy gyakoroljon), bizony össze kell magam szedni, hogy korának megfelelő focistás könyveket kínáljak neki.
Sokan járnak hasonló csukában (cipőben) az osztályukból, így a jó könyvek kézről kézre járnak. Barátjától kapta kölcsön Kiss Ottó Focisták kézikönyvét.
A történetben néhány iskolás gyerek tanul meg focizni, és az olvasó is velük együtt tanulja meg a foci szabályait. Nagyon jók, az egész oldalas szabályokat magyarázó rajzok, melyek a történetet követik, így nem száraz szabályelmélet az egész.
Az eddig olvasott focistás könyvek közül eddig ez tetszett Nándinak a legjobban. És persze én is rengeteg, általam eddig nem ismert szabállyal találkoztam.
Csokorba gyűjtöm még Nándi eddigi focistás olvasmányait, szemezgessetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése