A ló, aki édességet tüsszentett

Bodor Attila kedves lovas története nem csak a lányokat, de az édességkedvelő fiúkat is elvarázsolja. Ki ne szeretne egy olyan lovat, mint Patás Mátyás, aki mellesleg édességet tüsszent?! Ő egy nem mindennapi ló, habár története mindennapiként indul: Józsi apó mellett töltötte dolgos éveit, míg a gazda tudott vele a birtokán dolgozni. Aztán mindketten megöregedtek, kevesebbet tudtak dolgozni, így a betevő falat is kevesebb lett. Józsi apó nehéz szívvel belátta, hogy a lovat el kell adnia, mert nem tudja eltartani. Felrakta az utánfutóra, hogy elvigye a vásárba...

 

Közben a nagy vihar elszakította őket egymástól, így Matyi elveszett. Útközben varázslatos dolgok történtek vele a tulipános kertben, míg nem találkozott a 8. születésnapját ünneplő Mesivel, aki azonnal megörült neki, és hazavitte.

Mesiék egy kis lakásban laknak egy városkában rengeteg állattal, de anyukája és apukája nagyon jó fejek, az új négylábú patást kedvesen fogadják. Közben kiderül, hogy a lovacska édességet, süteményt, tortát és minyont tüsszent. A család így az eddigi kifőzdét cukrászdára cseréli, ahol az ínycsiklandó finomságokat mindenki szeretné megkóstolni.

A híres cukrászdának egy étteremkritikus kóstolása után megy igazán híre, így Józsi papa az újságban ismer rá Matyira. Megdobban a szíve, és felkeresi. 

Minden jóra fordul a kedves történet végére: Józsi apó adósságát kifizeti Mesi apukája a cukrászdai bevételből, így a tanyáját meg tudja tartani. És nem csak lovát kapja vissza, hanem vele együtt családja is lesz: Mesiék hozzá költöznek a tanyára állatostul együtt. Matyi azonban elveszti varázslatos képességét (amit senki sem bán), és boldogan élnek. 

Eddig a szívmelengető, kedves történet, melyben szeretetről és megértésről olvashatunk. Már az öt évesek is szívesen hallgatják, a kisiskolásoknak pedig remek olvasmány a tíz fejezetre osztott sztori. 

Külön említést érdemel még a könyv illusztrátora, Szimonidesz Kovács Hajnalka. A rajzok színei visszafogottak, nem rikítóak. Az egész oldalas rajzok pedig sokszor átnyúlnak a következő oldalra. Hűen tükrözik a kedves történet hangulatát. 

A gyerekeim nem tudnak betelni vele. Szerintem is többszöri olvasást igényel, olyan jó.