Rég volt ilyen klassz könyvünk, amit felolvasunk esténként. Annette Moser két farkastestvérről szóló története letehetetlen.
Egyaránt leköti az 5 évest és a 11 évest, a lányokat éppúgy, mint a fiúkat. (Nándi fiam szerette volna a könyvet egy idő után elvinni, és egymaga, kb. két szusszra kiolvasni, ami rá jellemző- nem engedtem, mert ritka manapság az ilyen könyv, mely az egész családot összehozza.)
Tara és Lupó testvérek, mióta az eszüket tudják együtt vannak, elválaszthatatlanok. A falkában melegség és szeretet veszi őket körül, többi testvére is szemmel tartja őket. Így fedezik fel a Farkasok Erdejét, míg egy nap meg nem jelenik egy idegen farkas, aki azt állítja, hogy ő Lupó apja, a fiáért jött. A kölykök menekülnek, nehogy elszakítsák őket egymástól és ezzel veszi kezdetét az igazi élet kalandjai, megpróbáltatásai.
A szerző olyan zseniálisan ír, hogy a könyv végéig izgulunk a kis farkasokért, az érdeklődés sehol nem lankad. Érdekessége a könyvnek, hogy néhol a levegőben köröző varjak szemszögéből látjuk az eseményeket.
A történet végére érve viszont meg kell állapítsam, hogy igazából alig volt cselekménye a könyvnek. Legalábbis külső cselekmény, lelki annál több. Vajon hogy éli meg valaki, ha rájön, hogy akit a szüleinek és testvéreinek hitt, nem is azok? Ki is ő valójában? Hol akkor a helye? Hogy lesz ezentúl tovább?
Sok estén volt velünk a két farkaskölyök története, így volt idő feldolgozni. Azt hiszem, ha örökbefogadott gyermekem lenne, ezzel a történettel segítenék neki az előjövő érzéseit megbeszélni, feldolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése