Újjászületés

 

Ha olvasok egy szerzőtől valami jó könyvet, utána biztos keresek másikat tőle. Margaret Mazzantini ezen könyvét a Ne mozdulj! után olvastam. 

A téma itt is hasonló. Mit meg nem tesz egy nő azért, hogy gyermeke lehessen.

"Csak egyszer kérdezte meg, hogyan született. Harmadik általánosba járt, egy házi feladathoz kellett. Papírragasztóval egy kartonlapra ragasztottuk az újszülöttkori fényképét. "Mit írjak oda, anyu?" Le kellett írnia a születése történetét, és természetesen engem faggatott. Felálltam, kinyitottam a hűtőt, kivettem egy szelet húst. Háttal állva válaszoltam... kitaláltam valami mesét, miközben a hideg húsdarabot forgattam a kezemben. Aztán megláttam a házi feladatát a többi gyereké mellett, a nagy év végi iskolai tablóra ragasztva. (...)"

 A történet Olaszországból a boszniai háború borzalmaiba viszi az olvasót. 

Többször tartottam ott, hogy abbahagyom az olvasást, nem bírom...  (Egyébként sem olvasok vagy nézek semmi háborús történetet- nem bírom.) Aztán valami mégis ott tartott. Megérte, mert az utolsó 50 oldalon jön a történetben egy akkora csavar, ami teljesen letaglózott. Hogy lett-e a végén feloldozás? Nem tudom eldönteni.

Mindenesetre, akinek eddig ajánlottam olvasásra, nagyon gyorsan kiolvasta, és hasonlóan tetszett a történet az írónő másik könyvével együtt.