Mindenkinek van egy könyve, ami valamiért nagyon közel áll a szívéhez. Nem feltétlen a kedvence. Megmagyarázhatatlan. Talán csak éppen jókor (az életében), jó helyen olvasta.
Kádár Annamária Lilla és Tündérbogyója az én Klárám könyve.
Még tavasszal leptem meg vele, csak úgy. A szerző mesepszichológiás könyveit ismerem, így tudtam, hogy nem fogok mellé nyúlni, ha egy kis érzelmi töltődésre van szüksége a gyermeknek.
A könyvben az eddig megjelent könyvek meséi találhatók csokorba kötve újakkal együtt, összesen 30. Minden mese elején egy illusztráció Moldován Máriától. Besorolásuk szerint érzelmi intelligencia fejlesztő mesék.
Bevallom, nehezen indultunk neki, mert a kevés kép miatt nem volt annyira csábító Klárának. De csupán csak az első mesét kellett elolvasni az én kérésemre, a többi miatt pedig már a leányzó nyaggatott.
Eláruljam mi van az első mesében?
Lillához, a főszereplőhöz megérkezik Tündérbogyó (akit sokszor csak Bogyesznek hív, ami roppant muris Klára szerint), egy icipici tündér, akit csak ő lát. Bogyó segít Lillának legyőzni a félelmét, ami épp a boszorkány miatt van, aki esténként a sötétben megcsiklandozza fakanalával a paplan alól kilógó talpát. Legalább kétszer indítottunk ezzel a mesével, hogy aztán valóban Klára sötétség miatti félelme is apadjon.
Egy ilyen kezdet után nem számított, hogy nincs elég kép, mert beindult a fantáziánk.
Lilla egy szerető családban nevelkedő kislány, akinek közben megszületik Attila nevű testvére, majd a könyv végére már ő is igazi játszótársa testvérének és Tündérbogyónak. Lillával nagyon könnyű azonosulni, hisz ki ne szeretne ilyen szeretetteljes, meghitt családban felnőni?
A meséken keresztül megismerhetjük a családi szokásokat, ünnepeket, és a családtagokat.
Egyszerűen kinyílik a szívünk. Mindenkinek, aki olvassa és hallgatja (gyakran jöttek fülelni a tesók is egy-egy mesénél) a meséket.
Egy érzelmileg fejlett, okos szülőpáros képe rajzolódik ki nekem a mesékből, ami persze túl idillikus, de sok-sok mindent tanultam és ötleteket is kaptam szülőként.
Például a Szívemben születtél c. mesében, ahol Tündérbogyó elmeséli, ő hogyan született.
Vagy a család közös mesés rituáléja: "Anya nagyon szeretett mesélni, és ilyenkor senki nem zavarhatta meg őket: sem a telefon, sem a szomszédok, sem a barátok, sem Panni kutya. Mindig kitették az ajtóra a kis táblácskát: Pszt, maradj csendben- mesét mondunk! Sokszor apa is leült mesélni, ő mondta a legjobb mesét, a képzeletéből. Anya befeküdt középre az ágyba, Attila az egyik oldalára, a másik oldalára pedig Lilla. Meggyújtották a mesegyertyát, összebújtak a paplan alatt, és először elmondták a mesekezdő mondókájukat: "Ez a világ olyan kerek, akárcsak a sári berek. Kerek is meg gömbölyű. Ez a világ gyönyörű." Ha délután meséltek, akkor elővették a mesepárnát, pont úgy, mint az oviban, megcsengették a mesecsengőt, és elkezdődhetett a nagy mesemondás."
A legszívbemarkolóbb és Klárát legjobban foglalkoztató mese azonban az utolsó, melyben Lilláék egy vak kislánnyal találkoznak a játszótéren, aki elmeséli nekik, hogy ő hogyan is tud a szívével látni. Azóta is sokat beszélgetünk erről...
ui.: Nincsenek különösebb könyvjelzőink, a könyveinkben, amiket olvasunk. Csak ebben. KLára választotta Szegedi Katalin Holle anyós illusztrációját, mert szerinte pont illik rá Tündérbogyó testvérének, Tündér Rozinának a leírása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése