Kagylókeresők

Régről ismerős Rosamunde Pilcher regénye; úgy tíz éve kölcsönöztem ki a könyvtárból, de nem olvastam el.

Pár hónapja egy kedves ismerősöm komment nélküli könyvajánlója felcsigázott. Aztán kölcsönkaptam tőle. Ő az író minden könyvét szereti .

Őszintén elmondom, a mai szépirodalmat olvasás szempontjából időpocsékolásnak tartom. Inkább szakirodalmat szeretek olvasni vagy a nagy "RÉGIEK" kerülnek elő. Persze ez nem a művek leszólása, inkább mondjuk úgy, hogy én nem vagyok befogadó stádiumban hozzájuk. 

Emiatt aztán nehezen indultam a regénnyel. Még az 50. oldal tájékán is gondolkodtam, hogy leteszem. Aztán már csak a 100. oldalt elhagyva eszméltem, hogy mennyire megtetszett.

Azóta minden lopott percemben ezt olvastam.

A történet egy festmény, a Kagylókeresők- ön keresztül mutat be egy család több generációját. A könyv 16 fejezete 16 szereplő nevét viseli, és az egyes fejezetek ugrálnak időben, térben. De attól ilyen jó, hogy nem időrendben megyünk, hanem visszaemlékszik Penelopé élete eseményeire és azokra az emberekre, akik sokat jelentettek akkor neki. 

Érdekes nézni a világot egy Anyukám korabeli nő szemével, de sok-sok mindent megértettem. Tetszett a főszereplő, és az, ahogy átvezette az olvasót az életén. 

Kimondottan nőknek szóló mű, romantikával, humorral, ármánnyal. Valamelyik szereplőben biztos te is magadra ismersz.

Ahogy néztem, készült film is a könyvből, de én olyan jól és szépen felépítettem magamban a történetet, hogy nem nézem meg, mert a saját elképzelt verziómat nem szeretném vele romokba dönteni. 

Könnyed, kikapcsoló olvasmánynak remek.