A kisebbik lányomat Katicának hívják, és ő annak is hiszi magát. Ő egy igazi Katicabogár.
Reggelente, mikor felébred hív, hogy menjek be hozzá, és mindig ugyanaz a jelenet játszódik le:
- Most mondd nekem, hogy jaj de aranyos Katicabogár fekszik a lapulevél (zöld leveles baldachin van az ágya fölött) alatt!
- Ó, hát én ebben a sötétben még nem látok senkit, elhúzom a függönyöket... Jaj de aranyos Katicabogár fekszik a lapulevél alatt!
Ő pedig kuncog, boldog, és jól összehúzza magát, hogy valóban olyan kicsi legyen.
Szóval így kezdődik a nap.
Van egy filc katicabogara, ami akkora, mint a háta, és fel tudja venni magára. Rendszeresen ezt viseli, néha napokig le sem lehet venni róla.
Mindent szeret, ami katicás, így aztán nem csoda, hogy a könyvtárból a fent szereplő könyvet választotta.
A szerző házaspárt, David Soman és Jacky Davis, saját gyermekeikkel kapcsolatos élményeik ihlették a történetek megírásakor. A könyvnek van másik része is. Sőt!! Ahogy nézem rengeteg, DE csak ezt a kettőt fordították magyarra- sajnos!
Az első részben Katicalánynak egyedül kell feltalálnia magát, míg a szülei a ház körül tevékenykednek, bátyja pedig a barátaival játszik. Bámulatos, ahogy a fantáziáját használva a pocsolya tengerré alakul, a kőkerítés erődítmény, a kidőlt fa gyökerei pedig dühös kígyók, melyektől nem riad vissza a hős Katicalány.
A következő részben a játszótéren talál társat Katicalány, bár a közös játék nehezen indul. Megtanulhatjuk, hogy a közös jó játékhoz kompromisszumokat kell kötni, és a képzelet a legfontosabb összetartó erő. A játszóteret meg kell védeni egy gonosz robottól (ami egy gumi hinta), majd a gonosz sárkánykígyó (tekergő csúszda) ellen küzdenek.
A könyvet Dr. Kádár Annamária ajánlja, és a New York Times bestsellerlistáján is szerepel.
A sorozat nekem is a szívembe lopta magát, mert olyan Katicás.
A többi angol nyelvű részt többek közt itt találjátok. Azt hiszem, muszáj futnom egy-két kört miattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése